Mi az izomláz?

Bevezetés

Az edzés utáni izomláz/késleltetett izomfájdalom (Delayed Onset Muscle

Soreness, röviden: DOMS) az egyik leggyakoribb panasz, ami sok sportolót és fizikai munkát végző embert érint. Ennek a folyamatnak - amely izomfájdalommal és izommerevséggel jár - a pontos okai még nem teljesen tisztázottak. Egy új elmélet szerint a DOMS fő okai közé tartozhat az izomfájdalomért felelős idegvégződések túlzott összenyomódása. A kutatások azt sugallják, hogy az izomfájdalomért felelős idegvégződések sérülhetnek edzés közben, különösen az excentrikus mozgásoknál, amikor az izom meghosszabbodik és a fájdalomért felelős idegvégződések összenyomódnak. Ez az összenyomódás a mozgások során izomkárosodáshoz is vezethet, de önmagában nem magyarázza teljes mértékben a DOMS összes jellegzetes tünetét.

Hipotézisek

Egy nemrégi elmélet szerint a DOMS egy akut nyomáson alapuló idegkárosodás, amelyhez társulhatnak szöveti mikrosérülések és az immunrendszer közvetítette gyulladás. Az elmélet két fő fázist különböztet meg: az elsődleges károsodási fázist, ami az akut nyomáson alapuló idegkárosodással és a lehetséges mikrosérülésekkel jár együtt az excentrikus gyakorlat során, és a másodlagos fázist, ami a mikrosérülés által kiváltott immunrendszer közvetítette gyulladással és regenerációval jár az excentrikus gyakorlat után.

Az elsődleges fázisban a DOMS kialakulását a nagyobb nyomás okozta mikrokárosodások és az idegrendszeri változások indukálják. Az excentrikus gyakorlat során a nagyobb nyomás éri az idegvégződéseket, ami mikrokárosodásokat okozhat az izompólyában. Ez az idegkárosodás akut stresszválaszt (ASR) indíthat el, mely elősegíti az izomerő fenntartását és a fájdalomcsillapítást.

A másodlagos fázisban az immunrendszer közvetítette gyulladás és regeneráció jelenik meg a mikrosérült szövetekben. Ez a fázis nem szükségszerűen követi az elsődleges fázist időben, de interakcióban van vele. Az immunrendszeri gyulladás fokozhatja a fájdalomérzetet és hozzájárulhat a DOMS tüneteinek súlyosbodásához.

Részletesebben

Az izomfájdalom a neuronális mikrosérülésekből ered, melyek még nem okoznak érzékelhető fájdalmat. Az idegrendszeri aktivitás szabályozza ezt a fájdalmat, mely lehetőséget ad az izomerő fenntartására az edzés során. Az izomfájdalmat részben elnyomhatja az idegrendszer, de a későbbi neuropátiás fájdalom már nem befolyásolható. Az edzés során bekövetkező mikrosérülések és az idegrendszeri reakciók közötti összefüggést még további kutatásoknak kell tisztázniuk. A kutatók azt találták, hogy bizonyos útvonalak érzékenyítik az érzőidegeket, ami hozzájárulhat az izomfájdalom kialakulásához. Ezek a folyamatok a fájdalomérzet kialakulásában játszanak szerepet az izomfájdalom esetében. Az elmélet szerint ezek az útvonalak összefüggésben lehetnek egymással, és ha együtt járnak az izom mikrosérüléseivel, akkor az fájdalomérzetet eredményezhet. Az izomösszehúzódások után az izomsejtek sérüléseit proteolitikus enzimek kezdik lebontani, ami gyulladásos reakciót vált ki és fehérjében gazdag folyadék felhalmozódását okozza az izomban. Ezek a folyamatok összefüggésbe hozhatók az izomfájdalom késleltetett megjelenésével.

Az izomerő és -merevség csökkenése is jellemző a DOMS esetében. Ezeket az elsősorban az izomorsó idegvégződéseinek sérülése okozza, ami a motoneurális reflexek működésének zavarához vezet. Az izomerő és -merevség csökkenése tehát nem kizárólagosan az izomkárosodással, hanem az idegvégződések kompressziójával is összefüggésbe hozható. Ez azt jelenti, hogy az izmok biztonsága érdekében a szervezet csökkenti az izom összehúzódását és merevségét. A ROS-nak (reaktív oxigéngyökök) jelentős szerepe van az izomkárosodásban és a gyulladásban, amely DOMS-t okozhat. A nitrogén-monoxid (NO) szintén részt vehet a DOMS-ban, ami befolyásolhatja az izomerőt és a fájdalmat. Az idegvégződések károsodása, valamint a ROS és a NO hatása összefüggésbe hozható a DOMS-al.  Érdekesség, hogy állatkísérletek eredményei alapján feltételezhető, hogy a DOMS jelentős szerepet játszhat az egyedfejlődés során, mivel serkenti az idegeket és a környező szöveteket, mint például az izmok növekedését és a központi idegrendszer alkalmazkodását. Elméletek szerint az érzőidegek vezérlése hasonló fontosságú lehet az izomnövekedésben, mint amit a csontok növekedésénél tapasztaltak.

Összefoglalás és következtetés

A fentiek alapján a DOMS (Delayed Onset Muscle Soreness) kialakulásának folyamata összetett, melyben az idegvégződések túlzott összenyomódása, mikrosérülések, immunrendszer közvetítette gyulladás, a reaktív oxigéngyökök és a nitrogén-monoxid is szerepet játszhatnak. Az elmélet szerint az elsődleges fázisban az idegkárosodás és mikrokárosodások indukálják a fájdalmat, míg a másodlagos fázisban a gyulladás és regeneráció járul hozzá a tünetek súlyosbodásához. Az állatkísérletek eredményei azt sugallják, hogy a DOMS lehetőséget ad az idegek és szövetek serkentésére, elősegítve például az izomnövekedést. Ezek az eredmények fontosak lehetnek az edzés utáni izomláz megértésében és kezelésében, további kutatásokra ösztönözve az izomfájdalom pontos mechanizmusainak feltárásában.

A cikket szakmailag lektorálta: Sesztay Zsolt, gyógytornász, manuálterapeuta

---

Forrás: Sonkodi B, Berkes I, Koltai E. Have We Looked in the Wrong Direction for More Than 100 Years? Delayed Onset Muscle Soreness Is, in Fact, Neural Microdamage Rather Than Muscle Damage. Antioxidants (Basel). 2020 Mar 5;9(3):212. doi: 10.3390/antiox9030212. PMID: 32150878; PMCID: PMC7139782.