Az örökifjú élet kulcsa: aktív életmód

Bevezetés

A szabadidőben végzett testmozgás és a szív-érrendszeri betegségek, valamint a korai halálozás kockázata közötti kapcsolat számtalanszor megjelenik a szakirodalomban. Általában megfigyeléses tanulmányokra támaszkodhatunk csupán, amikor ezt vizsgáljuk. Azok a vizsgálatok azonban, amelyek az alanyok élete során ismételt méréseket alkalmaznak, azt sugallják, hogy az életkor előrehaladtával is folyamatosan fenntartott vagy növekvő fizikai aktivitás kapcsolatba hozható a korai halálozás kockázatának csökkenésével. Másrészről a randomizált, kontrollált vizsgálatok nem támasztották alá, hogy a szabadidős testmozgás megelőzi a korai halálozást, és a genetikai tanulmányok azt igazolják, hogy a genetikai kiválasztódás részben magyarázhatja ezeket az összefüggéseket.

A szabadidős testmozgás és a korai halálozás közötti összefüggés érzékeny lehet a helytelen ok-okozati következtetésekre: ha valaki rossz egészségi állapotban van vagy betegségei vannak, az negatívan befolyásolhatja a szabadidős testmozgást. Ez azt jelenti, hogy az észlelt kapcsolat inkább annak lehet a következménye, hogy a személy már beteg vagy nem ideális egészségi állapotban van, és ez vezethet korai halálozáshoz. Továbbá a kutatók azt mondják, hogy nem feltétlenül önmagában a szabadidős testmozgás csökkenti a halálozási kockázatot. Inkább az a fontos, hogy valaki rendszeresen részt vesz szabadidős tevékenységekben, és ez azt mutatja, hogy képes fenntartani/növelni a testmozgást az idő múlásával. Ezek a jelek jó egészségről és kondícióról árulkodhatnak.

Ennek a kutatásnak a célja: Azonosítani a hosszú távú szabadidős testmozgás mintázatait, és vizsgálni, hogyan kapcsolódnak a biológiai öregedéshez. Az elemzések során azt is vizsgálták, hogy az összefüggés a hosszú távú szabadidős testmozgás és az összhalálozás között hogyan változik az élettani öregedés szempontjából, továbbá, eltérnek-e ezek az összefüggések korai és későbbi halálozás esetén. Végül ikerkutatási tervezet segítségével elemezték, hogy a hosszú távú szabadidős testmozgás és a halálozás közötti kapcsolatok függetlenek-e a genetikai és környezeti tényezőktől.

A tanulmány részletei

A vizsgálat résztvevői Finnországban született azonos nemű ikrek, akik 1958 előtt jöttek a világra, és mindketten életben voltak 1967-ben. A résztvevők két időpontban, 1975-ben és 1981-ben kaptak postán kérdőíveket, majd 1990-ben követő kérdőívet küldtek az 1930–1957 között született ikreknek. A válaszadási arányok magasak voltak (77–89%). A jelen tanulmányba azok a résztvevők kerültek be (n=22,750), akik 1975-ben 18–50 év közöttiek voltak a kiindulási időponttól számítva, legalább egy szabadidős fizikai aktivitás méréssel rendelkeztek, és 1990-ben még életben voltak. A részmintához (n=1,153) a vérvételeket 1993 és 2020 között végezték, és a biológiai öregedés értékeléséhez az életkor 37 és 81 év közötti időszakában a vér alapú DNSm-t (a DNS-metiláció rövidítése, ami az epigenetikai változásokat jelenti a DNS molekuláiban) alkalmazták.

A tanulmány az 1975, 1981 és 1990 években rögzített testedzések időtartamát vizsgálta, ami naponta MET (Metabolikus Egyenérték, egy mértékegység a testmozgás intenzitásának kifejezésére) órában (h/nap) volt kifejezve. A biológiai öregedést vér alapú epigenetikus mutatókkal - például a GrimAge és a DunedinPACE - mérték. A halálesetek adatait hivatalos forrásokból szerezték be. Az elemzésekhez Latens Profil Elemzés és Diszkrét Időtúlélési Modell került felhasználásra, ahol korrigálták a nem, életkor, egészségi állapot, oktatás, BMI, dohányzás és alkoholfogyasztás tényezőket.

Az összefüggéseket ikerpároknál is vizsgálták, figyelembe véve a genetikai és környezeti tényezőket.

Eredmények

A vizsgálatok során 4 fizikai aktivitási csoportot detektáltak: inaktív csoport, mérsékelten aktív csoport, aktív, és rendkívül aktív csoport. Miután figyelembe vettek más életmódbeli tényezőket, a rendkívül aktív csoport átlagosan 1,3 évvel idősebbnek látszott, mint a mérsékelten aktív csoport, és 1,8 évvel idősebbnek, mint az aktív csoport. Mivel nem tapasztaltak szignifikáns összefüggést a hosszú távú szabadidős testmozgás és a lassabb biológiai öregedés között, valószínű, hogy a biológiai öregedés kevéssé játszik szerepet a hosszú távú testmozgás és alacsonyabb halálozási kockázat kapcsolatában. A mozgásszegény életmódot folytatók több mint harmada (38,8%) elhunyt a követési időszak alatt, szemben a mozgékonyabb életmódot folytató csoportokkal, ahol az elhunytak aránya 30,8%, 29,0% és 25,4% volt. Az aktív csoportoknak 15–23%-kal alacsonyabb volt az összes okból származó halálozási kockázata a mozgásszegény életmódot folytató csoportéhoz képest, de más egészséggel kapcsolatos tényezőket figyelembe véve a halálozási kockázat csökkenése maximum 7% volt. Az eredmények alapján látható, hogy azok, akik rendszeresen végeztek mérsékelt mértékű szabadidős testmozgást, hosszabb ideig éltek, és biológiailag lassabban öregedtek, mint a kevésbé aktív vagy a nagyon aktív csoportok. Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány kimutatta, már az ajánlott minimális szintű testmozgás is jelentősen csökkentette a halálozási kockázatot. Ezen túlmenően azok, akik nagyon aktívak voltak, nem éltek tovább vagy öregedtek lassabban, mint a mérsékelten aktívak. Ez azt jelenti, hogy a túlzottan nagy mértékű testmozgás nem hozott további előnyöket. A tanulmány rámutatott arra is, hogy a biológiai öregedés és a halálozás csökkenése elsősorban más egészségügyi tényezőkkel magyarázható, nem kizárólag a testmozgással. Például azok, akik rendszeresen mozognak, általában egészségesebb életmódot folytatnak, és ez is szerepet játszik az eredményekben. Összességében a tanulmány arra utal, hogy a mérsékelt szintű szabadidős testmozgás rendkívül fontos az egészségmegóvás és a hosszú élettartam szempontjából. Azonban a túlzottan nagy intenzitású mozgásnak nincs további előnye, és más egészségügyi tényezők is számítanak a hosszú távú eredményekben.

Következtetések

A kutatás eredményei alátámasztják azt a feltevést, hogy nem maga a szabadidős

testmozgás, hanem az aktív életmód lehet kulcsfontosságú és egy általánosan egészséges életmód jele, amely alacsonyabb halálozási kockázattal jár.

---

Forrás: Kankaanpää A, Tolvanen A, Joensuu L, Waller K, Heikkinen A, Kaprio J, Ollikainen M, Sillanpää E. The associations of long-term physical activity in adulthood with later biological ageing and all-cause mortality - a prospective twin study. medRxiv [Preprint]. 2023 Jun 5:2023.06.02.23290916. doi: 10.1101/2023.06.02.23290916. PMID: 37333101; PMCID: PMC10274991.